A magyar felsőoktatási-rendszert több kritika éri, mint amennyit az erősségeiről hallunk. Nekünk, mint az intézmény hallgatóinak véleményem szerint fontos ezt „személyes ügyként kezelni”. Hiszen, amíg azt halljuk, hogy az oktatási intézményt érinti a negatív visszajelzés, olyan érzés kerülgethet minket, mintha ez nem is nekünk szólna. Csalóka megfogalmazás: az oktatás nem a megfelelő minőségű, nyugodtan továbbgondolhatjuk a mondatot: az intézményben végzettek nem megfelelő alapokkal, elrugaszkodott elvárásokkal, alig-vagy ki nem alakult munkakultúrával rendelkeznek. Tévedés azt hinni, hogy a kettő elválasztható. Mindenki felelős saját életpálya-építéséért, attól függetlenül, hogy a felsőoktatás ebben nyújt-e érdemi segítséget vagy nem.
A legtöbbet említett hiányosságok a szakmai gyakorlat hiánya, az intézmények összeköttetéseinek hiánya, idegen nyelvi készség elégtelensége. (További információ: www.gvi.hu)
Apropó felelősség, én személyesen a kötelező szakmai gyakorlatot támogatom, bár a törvényi keretek változtatását szükségesnek érzem.
A szakmai gyakorlat számos előnye közé sorolható az is, hogy a hallgatók maguk győződhetnek meg arról, hogy vélt kompetenciájuk megfelel-e a céges oldal elvárásainak, az általuk választott szakmában, munkakörben. A szakmai gyakorlat tehát, bemutatja, az adott szakmához kacsolódó munkahelyeket, ezáltal a munkába állás előtt, még az iskolapadban nyitva áll a lehetőség a diákság számára, hogy a hozzájuk leginkább passzoló szakmát és gazdasági ágazatot megtalálják, valamint meggyőződjenek elhivatottságuk mélységéről.
Amennyiben felkeltette, érdeklődésed ez a néhány sor, és szívesen hozzájárulnál szakdolgozatomban végzett kutatáshoz, kérlek, töltsd ki a következő kérdőívet (30 kérdés-10 perc) A szakdolgozatom az idegenforgalmi-szálloda szakon kötelező menedszer- asszisztensi gyakorlatról szól! Kérem, az töltse ki a tesztet, akire nézve releváns!
Köszönettel, és a szakmai gyakorlatba vetett töretlen hittel:
Nagy Klára