A ma este minden bizonnyal óriási élmény lesz sok ezer érettségizett fiatal számára: ma derülnek ki a felsőoktatási ponthatárok.
A közösség és az állam szempontjából azonban lényegesen fontosabb, hogy idén hány olyan diákot vesznek fel az állami képzésekre, akik pár év múlva nagy valószínűséggel munkanélküliek lesznek, vagy kapnak olyan diplomát, amivel csak nagyon nehezen tudnak boldogulni a munkaerőpiacon (gazdasági válságtól függetlenül)
Tájékoztatásul álljon itt a legnépszerűbb szakok listája:
Alapszakok:
1. gazdálkodási és menedzsment (14 122 fő)
2. turizmus-vendéglátás (10 119 fő)
3. kommunikáció és médiatudomány (8239 fő)
4. pénzügy és számvitel (8214 fő)
5. kereskedelem és marketing (7943 fő)
6. mérnök informatikus (6681 fő)
7. jogász (6663 fő)
8. gépészmérnöki (6324 fő)
9. andragógia (5593 fő)
10. műszaki menedzser (4730 fő)
A szakemberek évek óta nem győzik hangsúlyozni, hogy nagyon kevés a mérnök és orvosból is több kellene; ugyanakkor közgazdászokból és jogászokból Dunát lehetne rekeszteni és érthetetlen a sok "kommunikátor" és "turisztikátor" is. De legalább idén többen szeretnének gépészmérnökök lenni, mint andragógusok....
(andragógia = felnőttoktatás; felnőttkorúakkal foglalkozó nevelés-, tanítás tudománya)
Vajon mi lehet az oka, hogy középiskola után a fiatalok még mindig ezeket a divatszakokat választják? Nem ismerik a jövőbeni elhelyezkedési lehetőségeket? Talán nem volna felesleges már a gimnáziumi évek alatt megkezdeni a tudatos karriertervezést!
Pedig mi szóltunk és tanácsot is adtunk!